Interjú Celine Lubranoval, a DHL franciaországi részlegének biztonsági igazgatójával
Harminc éve dolgozik azon, hogy a franciák nap mint nap biztonságban megkapják csomagjaikat. Celine Lubrano ismeri a fuvarozás csínját-bínját. Már egyetem mellett elkezdett dolgozni, majd megjárva a szamárlétrát, 2003 óta az egyik legnagyobb szállítmányozási cég, a DHL franciaországi részlegének biztonsági igazgatója. Azt vallja, hogy a sikerhez elengedhetetlen a tudatosság és az egyensúly az életében. Mikor nem dolgozik, szabadidejét a családjával tölti vagy csak felpattan a motorjára, hogy kikapcsolódjon.
Hogyan csöppent bele a védelembe? A szakma választotta Önt vagy Ön a szakmát?
A DHL előtt egy nemzetközi fuvarozó cég recepcióján kezdtem, majd lépésről lépésre haladtam felfele a ranglétrán. Az ügyfélszolgálat vezetőjeként és a kereskedelmi részlegen megtanultam, hogy sokkal egyszerűbb megközelíteni egy ügyfelet, mint megtartani őt. Sokszor érzékeny és/vagy magas értékű árukkal foglalkozunk és a bűnözés szempontjából a szállítás kiváló célpont. Ennek következtében a termékek védelmére hatalmas igény van. Nagyjából így kerültem bele ebbe a világba, immáron több évtizede. Azóta is töretlen lelkesedéssel dolgozom ezen a területen.
Milyen a napi rutinja?
Szerencsére nincs két egyforma nap, mindegyik más, így nincsen egy megszokott rutin. Vannak megbeszéléseim, konferenciahívásokon veszek részt, az auditokat felügyelem, ellenőrzök. Sokszor vagyok távol, a héten például Amszterdamban voltam továbbképzésen. Emellett a biztonsági intézkedésekkel foglalkozom, ügyelek az esetleges károk megelőzésére és természetesen folyamatosan kapcsolatot tartok a munkatársaimmal, illetve a különböző szervezetekkel.
Kamaszként, mikor felmerült Önben a „Mi leszek, ha nagy leszek?“ kérdés, hogyan képzelte el a jövőjét? Mi volt az, amiről semmiképpen sem akart lemondani?
A kommunikáció, az emberekkel való kapcsolattartás, a beszélgetés, az egymásra való figyelés. Ezek nekem mindig nagyon fontosak voltak, de nem csak a szakmai pályafutásom során, hanem a magánéletemben is. Optimista embernek tartom magam, nem gondolnám, hogy létezik lehetetlen, de meg kell dolgozni a sikerért. Szeretek úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy a pohár félig tele van, nem pedig félig üres.
Már említette egy kicsit a magánéletét. Rengeteget dolgozik, itt egy megbeszélés, ott egy másik. Egyik héten itt van, másik héten továbbképzésen. Hogyan tudja összeegyeztetni a kettőt?
Mindig igyekeztem a legjobbat kihozni magamból, sosem a munkában töltött órákat, túlórákat számoltam. 20 évesen szültem először, de megtaláltam az egyensúlyt: gyerek mellett építettem fel egy karriert.
Itt megállítom egy pillanatra, mert érkezik az „örök kérdés”: hogyan csinálta?
Mindig tudatosan gondolkodtam, csak a prioritásokra koncentráltam. A lényeg volt előttem és az, hogy sose adjam fel. Természetesen kellett kompromisszumokat kötnöm nekem is, de a motiváltság nagyon sokat számított már az elején is. Kiegészítve ezt a gondolatot: ennyi év után rájöttem, hogy a szakmai siker csak akkor jön el igazán, hogyha a magánéletben is egyensúlyra lelünk. Azt is fontosnak tartom, hogy ketté tudom választani a kettőt. Így sosem felejtem el, hogy kik azok, akik igazán fontosak számomra.
A családja például?
Nagyon büszke vagyok a családomra. 47 éves vagyok, az édesapám még él és van három testvérem. A lányom 27, a rendőrségnél dolgozik. A fiam 23, ő pedig logisztikával foglalkozik. Boldog vagyok, hogy a két csodálatos gyermekemnek sikerült átadni az élet igazi értékeit. Ez a legfontosabb a számomra.
Térjünk vissza a munkájához! A vagyonvédelem elég férfias szakma, mit gondol, mi a kulcs ahhoz, hogy egy nő ilyen sikereket érjen el, mint Ön, egy férfiak uralta szakmában?
A vasököl bársonykesztyűben elengedhetetlen kellék, de alkalmazkodni kell a különböző helyzetekhez, amire egy nő könnyedén képes. Nagyon fontos a kitartás és a motiváltság. Ezen kívül a vagyonvédelem sok ügyességet igényel. Sokan félreértik ezt a szakmát, a diplomáciai érzékre kiemelten szükség van. Ha a saját példámat hozom, szerintem én meg tudom győzni az embereket, így megkapom a kellő támogatást. Enélkül nem menne ennyire jól a munka. Meg kell beszélni mindenkivel mindent, elmagyarázni, hogy mi a közös cél. Így lehet a legkönnyebben tartós megoldást találni.
Kitől tanulta ezt? Volt esetleg a karrierje elején valaki, akire felnézhetett, akire számíthatott?
Igen volt, és úgy gondolom, ez nagyon fontos. Szerencsés vagyok, mert az akkori menedzserem megbízott bennem, sok munkát bízott rám. Volt rajtam felelősség bőven, de így tanultam meg igazán a szakmát. Ma már magabiztos vagyok. Emellett pedig nagyon fontosnak tartom, hogy minden nap tanulhatunk egymástól.
Mi motiválja Önt?
Amikor a tudásom révén segítek a védelemben és sikerre viszek egy projektet. Amikor csapatokat egyesíthetek. Amikor látom az ügyfeleim és a feletteseim elégedettségét.
Mi volt a legnagyobb kihívás a karrierje során, amivel találkozott?
A megelőzés az egyik legfontosabb, így tudjuk elkerülni a nagyobb bajokat. Ennek ellenére, akkor is, ha minden megfelelő intézkedést végrehajtottunk, előfordulhat, hogy a szállított árut valamilyen kár éri. Mikor még csak pár éve voltam a védelem élén, gyakran előfordult, hogy ellopták az egyik ügyfelünk áruit. A helyzet nagyon kínos volt, emlékszem, nehezen tudtuk megállítani ezeket a lopásokat. Talán a tehetetlenséget utáltam a legjobban, nem tudtam mit tenni ellene. Szörnyű volt.
Hogyan sikerült végül megoldani a helyzetet?
Nekiálltam megállás nélkül elemezni a tényeket, vizsgálni a kimutatásokat: mit, hogyan, merre. A rendőrség segítségével összeraktuk az összes darabkát, és sikerült leállítanuk egy már több éve működő hálózatot. A legfontosabb dolog, hogy soha nem szabad feladni, mindig van megoldás!
Ennyi munka mellett van egyáltalán ideje kikapcsolódni?
2012 óta nagy motoros vagyok. Ez egy olyan szenvedélyem, amire előtte nem volt elég időm. Csak felpattanok a Harley Davidson motoromra és kimenekülök a hétköznapokból. Ez az én privát időm, amit csak magammal töltök. Régen énekeltem egy rock bandában, de arra már végképp nem jutott időm, így maradt a motorozás.
Milyen tanácsot adna egy olyan embernek, aki most kezdi a karrierjét ebben a szakmában?
A biztonsági szakma általánosságban józanságot követel, emellett nagyon fontos az analitikus képesség, a megfelelő kommunikáció és az hogy az ember jól ismerje az ágazatán belüli szabályozásokat. A legfontosabb azonban az elhivatottság.
